Azóta ez jár a fejemben, hogy annyi válasz van erre, ahány ember, ahány gyakorlás, annyi féleképpen hat ránk a jóga.
Kezdjük ott, hogy attól függ milyen jógát gyakorolsz. Mit vársz TE tőle. Hol kezded. A fizikai síkon, mert fáj éppen a hátad? Vagy a relaxáció csábított az első jógaórádra, mert stresszes az életed? Netán az ízületkímélő mozgás vonzott? Vagy csak a jógastúdiók elfogadó légköre?
Számos megközelítés létezik, azonban bármelyik útján indulsz el a jógának, mind ugyanoda visz. De mint mindenhol, itt is az út a lényeg. Egy a fontos, csináld, gyakorolj, olyan formában amit megenged éppen az életed, amit magadénak érzel, a többi majd jön magától.
A mindennapjaink nem mindig engedik meg a teljes odaadást a gyakorlásban, ezért legyen a mindennapod jógikus. Kezdve a nem-ártás elvétől (ahimsa), a stresszes szituációkban légzőgyakorlatokon át az elengedésig mind mind jóga.
Így a válaszom is nagyon egyszerű, éld meg a magad jógáját és lásd meg milyen hatása van RÁD. A megtapasztalás a fontos, nem pedig az hogy másoknak mit nyújtott.
Természetesen azért vannak általánosan ismert nagyon jó hatásai a jógának, jól tudom. Hiszen lecsendesíti az örökké cikázó elménket, megerősíti az izmainkat, a légzőgyakorlatoknak számos jó hatása van a testünkre, idegrendszerünkre egyaránt, segít koncentrálni, megtanít egyensúlyban lenni, elengedni, átlélegezni magunkat a nehézségeken és még sorolhatnám.
Csak hogy saját tapasztalataimat is megosszam, néhány fontos állomás az én jógapályámról:
- 10 évesen megtanították hogyan tudom jóga légzéssel az asztma fulladásaimat spray nélkül kordában tartani,
- 17 évesen tanultam először a tudatosságról, a jóga alapelveiről (mai napig megvan a füzetem),
- sok év kihagyás után a testi gyengeségem (sok számítógép előtt töltött munkaóra) hozta meg a rendszeres fizikai gyakorlást, rendkívüli tanárokkal hozott össze a sors. Megerősödtem, rendbe jött az emésztésem, a gyenge bokám megerősödött, a lábam nem fáj már, a hátam megerősödött (a gimnáziumi testnevelés tanárom még szánalommal simította végig a hátam, mondván úristen csak csont és bőr, semmi izom...), rugalmas lettem (testileg, lelkileg), elengedtem sok feszültséget, könnyedebben állok az egész világhoz és még sorolhatnám.
Egy biztos, az utat élvezem, folyamatos tanulás, felismerés és elfogadás (saját gyengéinket, hibáinkat is), viszont pozitív előretekintés :)
Filmajánló: Enlighten Up
