"A jóga a megismerés útja. Aki csak egyetlen lépést is tett rajta, azt többé nem bocsátja el. Kerülőutakon járhat az ember, számtalanszor eltévedhet a cselekedetek és a sors útvesztőiben, mégis visszatalál a világossághoz... Ezért a jóga útján megtett egyetlen lépés sem vész kárba!" Kaczvinszky József

2014. november 3., hétfő

Medence, szülés, regenerálódás, Bowen

Sokan hallhattátok tőlem, hogy pár hónapja valami nem okés a keresztcsontommal. Várandósság alatt éreztem a keresztcsont mellett egyfajta szúró érzetet, de csak az egyik oldalon. Nem vészesen, de éreztem. Kilazult medence ízülete, szülés után el is múlt.

No két év múlva újra érezni kezdtem. Pontosan ugyanúgy.... Mi a csuda????!!!! De hiszen én mozgok mi lehet a gond? Próbáltam pár dolgot. Mivel azt mondják szakmai körökben, szülés után érdemes elmenni fél évvel - egy évvel a csontkovácshoz, hát ez volt az első. ÁÁH, bár jólesett, sokkal rosszabb lett utána. Már nem csak éreztem, FÁJT! Teljesen kész voltam, mi lehet ez, mígnem MRI-re is elmentem. Mindig is látni akartam, hogy néznek ki a csigolyáim, a porckorongjaim (több mint 20 év ülő munkával, először fordítás, majd a webshopok millió számítógép előtt töltött órái gondoltam bizonyára megbosszulták magukat) és bár jógázok és javítok a helyzeten, de ami sok az sok ugyebár.

No erről teszek képet is, csak hogy lássátok milyen képet ad az MRI, nagyon nagyon érdekes, még bónuszba a nyakamat is  megnézettem biztos ami biztos :).

Persze semmit nem mutatott, ami gáz lenne, kérdezték is ott, minek kellett ez nekem. Gondolom nem ehhez vannak szokva, oda a súlyosabb esetek érkeznek már, hiszen mindig már csak akkor ébredünk, ha késő és fáj.
Az én esetemben nem mutatott semmit, ami magyarázta volna a fájdalmat.
Elmélkedtem mi lehet, azt tudtam hogy a várandósság alatt volt először, így onnan lehet kiindulni.

Tavaly a Születés Hetén voltam egy előadáson a Bowen terápiáról, és bár nem értettem pontosan, de kiváncsiságból gondoltam itt az idő, elmentem.
Biciklivel mentem, szinte mindig biciklivel járok és ahogy odafele elmélkedtem mi lehet a gond, belémvillant, hogy én nem használom a lábaimat. Nem kapnak igazi terhelést. Biciklizek, de a kerón is ülök. Jógázok, de ott sem "járok" a lábamon a klasszikus értelemben. Aztán ülök a gép előtt, és ha autó akkor ugye abban is ülök....
Hmmm.


Ezt megosztottam Keczán Judittal is, aki Debrecenben szerintem egyedül csinálja a Bowen terápiát. Itt olvashattok róla bővebben: www.bowenjudit.blogspot.com

Együtt arra jutottunk, hogy valóban nem jó ez így. A várandósság alatt hormonális hatásokra kilazult medence, keresztcsonti ízület, és ha utána nincs megfelelően visszaedzve, ilyen gondok lehetnek. Tehát elkezdtem ezt a terápiát, ami tulajdonképpen finom mozdulatokkal adja meg a kezdő lökést a szervezetnek, merre hozza helyre magát. Persze ez csak laikusként fogalmazva én körülbelül így értettem a működési elvét. A lágyrészeken dolgozik, semmilyen fájdalmat nem okoz.



"A Bowen-technika a szervezet öngyógyító mechanizmusait katalizálja. Lágy gördítő mozdulatsorozatokból áll, amelyeket az ujjainkkal végzünk az izmokon, inakon, ízületek fölött.Vékony ruházaton keresztül is elvégezhető, bár könnyebb közvetlenül a bőrön dolgozni. Ideális az újszülöttek számára is, mivel nagyon gyengéd, ámbár hatékony mozdulatokból áll. Annyira minimalista technika, hogy nehéz elhinni, hogy egyáltalán valami is történik a kezelések során."
http://bowenjudit.blogspot.hu/p/a-bowen-terapiarol.html részlet


Mellette elkezdtem gyalog járni legalább egy nap egy héten. A keddi napot jelöltem ki, akkor nem kell siessek haza, apa hozza haza a gyerekeket ovi-suliból, így rászánhatom az időt. Meglepő módon nem telik sokkal több időbe, 4 hete járok így, és 28 perc a rekord. Nem rohanok, jó tempóban megyek, gyalogolok. Biciklivel ugyanez kb. fele annyi idő. Kocsival is. Tehát kb fél óra pluszt jelent aznap, ami valljuk be, szinte semmi. És NAGYON JÓL ESIK! Ugyanazt érzem, mint amikor a kocsiról áttértem biciklire, hogy látom a világot, nem rohan el mellőlem. Újabb lassítási fokozat. Klassz!


ÉÉÉÉS, ami a legjobb az egészbe, az első kezelés és első gyalogút utáni héten elmúlt a fájdalom! Amivel küszködök fél éve. Ha sokat ülök, elő-elő jön aa sejtése, érzete, nem fájdalomként, de semmi vészes. De azóta szigorúan tartom egy nap egy héten Bowen (amíg kész nem leszünk persze), egy nap gyaloglás és egy nap (ez volt hogy kettő akár három) kis kocogás. Finom, könnyű kocogás, kb 4-5 kör a gumipályán, utána levezető kör gyaloglás és kis jógával nyújtás.


Tehát az egésznek a tanulsága számomra, hogy egy fajta mozgás sokszor nem elég, főleg ha a munkája az embernek ülésre kényszeríti a nap nagy részében. A lábainkat arra kell használni amire ki vannak találva: járásra, futásra, mászásra. Még a hegyi menet hiányzik....


Gyalogoljatok ti is!




Bővebben az ízületről és a terhesség alatti változásokról, helyreállításról hamarosan!
 
Counter