Kicsit elmaradtunk az írással, talán hiányzott az ihlet. Meg hát az ember fia csak akkor írjon, ha van miről. És csak akkor beszéljen ha van miről. A felesleges csevegés, üres pletykák ismét megmutatták mennyi energiát pazarolunk rájuk, mennyi bosszúságot okozhatnak akár azoknak is akiket szeretünk, és nem akarnánk bántani. Mégis bele-belecsúszik mindenki (majdnem mindenki :)) egyszer egyszer egy hasonló szituációba. A jóga filozófia értelmében is a beszéd (és főleg az üres beszéd) óriási energiánkat emészt fel, és eltereli figyelmünket saját magunkról, a befelé figyelésről. És valóban, lehet itt van ennek a célja is, beszéljünk, csacsogjunk, csak nehogy a belső hangokat meg kelljen halljam... még olyat mondana, ami kényelmetlen... De talán mégis oda kellene rá figyelnünk néha. Gyakran mondjuk magunknak egy-egy elkövetett baki után, hogy "pedig gondoltam rá" vagy "áááá éreztem" vagy hasonló, és igen igen! Ő az, a belső hangunk, akit oly sokszor háttérbe szorítunk és észérvekkel elnyomunk. De végül mindig kiderül hogy igaza volt, bármily nehéz is bevallani.
És itt jön képbe a meditáció, lecsendesedés, ami a jóga egyik alappillére. Lecsendesedünk, kiürítjük a fejünket, kiseperjük a sok szemetet belőle, és teret engedünk az éleslátásnak, a rálátásnak, a belső hangoknak. De mint minden mást ezt is gyakorolni kell, méghozzá rendszeresen, és ha így teszünk, idővel már zavarni fog bennünket a semmiről csacsogás, be sem engedjük ezeket a hangokat, kint rekednek, nem tudják megzavarni belső csendünket, nyugalmunkat. Amíg hagyod, hogy a külső tényezők bejussanak hozzád, addig elérik céljukat, addig nem gyakoroltál eleget. A belső béke elérése nem megy egyik napról a másikra. De nem is elérhetetlen, az a szép, hogy bárki megteremtheti magában, csak gyakorolni kell.
szép csendes hetet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése