"A jóga a megismerés útja. Aki csak egyetlen lépést is tett rajta, azt többé nem bocsátja el. Kerülőutakon járhat az ember, számtalanszor eltévedhet a cselekedetek és a sors útvesztőiben, mégis visszatalál a világossághoz... Ezért a jóga útján megtett egyetlen lépés sem vész kárba!" Kaczvinszky József

2013. február 28., csütörtök

A jógáról Bálint tollából

Hogy közelebb hozzam hozzátok debreceni jógások az idén júniusban induló Jógaoktató képzés vezetőjét, Bálint Jánost, néhány írását itt idézem a blogon (iratkozz fel a purnam.hu jógaoldal hírlevelére, ha szeretnéd kapni a leveleit):


"A jóga nem vallás, de nagyon sok esetben laikusok vallásnak láthatják, tudatlan, vagy álságos módon vallásos köntösbe öltöztethetik.

A jóga nem művészet, bár kétségtelen tény, hogy testgyakorlatai művészi színvonalra fejleszthetők, s a vele megszerzett képességek misztikus magaslatokba emelhetik az embert.

A jóga tudomány, de mint tudomány, a jóga nem tagadja a vallásokat, mivel a vallások hátterében ugyanaz van, ami a tudományok hátterében. Mindegyik meg akarja ismerni a valóságot. Bármely tudományt nézzük a fizikától a matematikáig, a biológiától a szociológiáig tudósok százezrei akarják megérteni hogyan működik ez a világ, hogyan jött létre és mi a sorsa. Bármely vallást vesszük, papok, szerzetesek, filozófusok százezrei kutatják a szellemet, hogy felleljék Istent, hogy megértsék Isten tervét, s hogy annak megfelelően boldogan éljenek itt vagy hitük szerint majd valahol egy másik létezésben.



Bármely művészetet vesszük, az emberi érzések kifejezésén, kiváltásán túl művészek százezrei akarnak megragadni valami többet, valami plusszt, amivel a világ tökéletlenségén túl kutatnak, felismernek, megtapasztalnak és töredékeiben, szikráiban tovább is adnak felénk, közönség felé valami tökéleteset. Mert azt a táncost nézzük, akiben Isten táncol, mert azt a zenészt hallgatjuk, akiben Isten zenél, mert az a festmény nyűgöz le minket, ami nem csak technika, hanem ami úgy született, hogy a festő ihletettségében átlépett a hétköznapi világból valahova, ahonnan mintha csak súgták volna néki, hogyan forgassa az ecsetet, hogy aztán amikor csendesen ránézünk a képre, bennünk is megmozduljon valami, minket is tovaröpítsen egy másik dimenzióba.

A jóga bár önmaga nem vallás, de ugyanazt a célt hivatott elérni, mint a vallások, mint a tudományok, vagy mint a művészetek a legmagasabb fokon. Más a módszer, más a kiváltó ok, de a cél ugyanaz.

Míg a tudományt a kíváncsiság, a művészetet az ihletettség, a vallást a hit mozgatja, addig a jóga mindezeket egyszerre alkalmazva vezeti az embert. Mert gyakorlatai tudományos pontossággal kidolgozottak, azokat megismerni és tökéletesen megvalósítani majdhogynem kevés egy élet. Elméleti anyaga olyan bőséges, hogy könnyedén felveszi a versenyt bármelyik más tudomány irodalmával. És épít a hitre, de csak az önmagunkba vetett hitre, s arra a tapasztalatra, hogy gyakorlással bármi elérhető, amit az ember célként képes kitűzni maga elé.

A módszer a gyakorlással szerzett tapasztalat.
Az ok a szenvedés megszüntetésének vágya.
A cél pedig a csend - az elme teljes elnyugvásában tapasztalt végtelen belső béke, amelyből minden származik, amelyben minden megismerhető, amely által átformálódik az ember, amely által véget ér a szenvedések sora.

A jógában nincs rituálé, minden amit teszünk praktikus, gyakorlati haszna van. Ami rituálé, az nem jóga, ami jóga, az nem rituálé. Néhány rituálisnak tűnő dologgal minden jóga órán járt ember találkozott már. Az OM mantra, vagy az összetett kézzel való meghajlás, nem rituálé. Az OM segíti felkészülni a szervezetet és az elmét a gyakorlásra, rezgéseivel és a hangok utáni csenddel megnyugtatja az elmét. Az imádkozó kéztartás pedig koncentráltabbá tesz - nem véletlenül ezt a kéztartást használják a vallások. A meghajlás sem a tanárnak szól, hanem önmagunknak. Saját magunknak adunk tiszteletet azért, hogy ismét önmagunk fejlesztésével és megismerésével foglalkozunk.

A jóga, eme tudományos megismerési mód, ahogy a többi tudomány, vallás és művészet is, a legmagasabb fokon szintén Isten felé vezet, aki nem egy személy, de személy is. Aki nem valami de mégsem semmi.
Az nem irányít, Az nem kérlelhető, Az nem hallgat imákat, Az nem büntet és nem jutalmaz: számára minden egy, mert a jó és a rossz elkülönülése csak az egyén viszonyulásaiból fakad, s Ő nem viszonyul, mert minden Ő maga, nincs mihez viszonyulnia. Neki nincsenek gyermekei, mert minden Benne él, s a rajta kívülinek nincs létezése. S mindaz, ami van, amit tapasztal az ember, az Ő maga, az teste, az álma, az elméje.

Aki megismeri elméje elnyugvásának csendjét, az tapasztalja ezt. Az átéli, az elmerül benne, az felismeri, az tudja és éli onnantól. A csend elvezet Hozzá, általa birtokába kerülünk a tudásnak, általa választ találunk minden kérdésre. Így már nem könyvekből, nem tanároktól, nem mesterektől tanulunk, hanem abból a forrásból iszunk, amiből minden létező kiárad. Így válunk Tanítványokká.
Bálint"

Az oktatóképzésre jelentkezés: a Belső Csend Jógastúdió yogadebrecen@gmail.com címén, vagy a Purnam honlapján: Jelentkezz itt!

1 megjegyzés:

ZN írta...

OM
Ez csodalatos.
Zsuzsa

 
Counter