Egyszer azt mondta a szomszéd néni a jógáról hogy vigyázzak vele, mert agymosás. :) Hát a jógafarmon töltött egy hónap után valóban úgy éreztük magunkat, mint akik más világból jönnek. Átitatódva spirituális, fantasztikus energiával, teljesen elszokva minden civilizációs dologtól (tv, internet, kávézók, ital, zene, stb), a szatszangok dallamával a fülünkben nagyon furcsa érzés volt visszatérni a való világba. Las Vegason úgy ahogy volt, áthajtottunk, szinte szörnyűnek tűnt az a műanyag világ a sivatag közepén. A farmon megszoktuk a csillagok látványát, a botorkálást a reggeli szürkületben a meditációs házhoz, a csendet, nyugalmat, békét. könnyű megszokni....
Az utolsó napok nagy izgalomban teltek a vizsgák és a búcsú miatt. A legjobb tanács amit kaptunk az csupán annyi volt: Gyakoroljatok és tanítsatok!!! Így tanultok tovább.
És igazuk volt. Én magam miatt mentem oda, hogy jógázhassak, fejlődjek, jobban megismerjem Önmagam, a határaimat. Nem gondoltam hogy valaha is (főleg itthon) tanítanék egyszer. És mégis. A tanítás még több tanulásra inspirál, még több gyakorlásra. Feltölt és jó látni azt, hogy mások is erre az útra is lépnek, és ha mást nem is, de megmutathatok néhány dolgot.
Swami Sita nagyon szigorú volt velünk végig, és az én makacs természetem harcolt az alázat ellen. Egy ideig. A mai napig nagy hatással van ez az életem minden területére. Az önkéntes alázat sokat segít a boldogságban.
Erről egy kis történet: Swami Visnu Devananda (akit Sivananda küldött a nyugatra hogy terjessze a jógát) fiatal korában került Sivanandához. Nagy hatást tett rá Sivanada előadása, amely a következő mondattal kezdődött: "Egy uncia gyakorlat százszor többet ér, mint több tonna elmélet". Ez megragadta a figyelmét és alig várta a következő előadást.
Az utolsó napok nagy izgalomban teltek a vizsgák és a búcsú miatt. A legjobb tanács amit kaptunk az csupán annyi volt: Gyakoroljatok és tanítsatok!!! Így tanultok tovább.
És igazuk volt. Én magam miatt mentem oda, hogy jógázhassak, fejlődjek, jobban megismerjem Önmagam, a határaimat. Nem gondoltam hogy valaha is (főleg itthon) tanítanék egyszer. És mégis. A tanítás még több tanulásra inspirál, még több gyakorlásra. Feltölt és jó látni azt, hogy mások is erre az útra is lépnek, és ha mást nem is, de megmutathatok néhány dolgot.
Swami Sita nagyon szigorú volt velünk végig, és az én makacs természetem harcolt az alázat ellen. Egy ideig. A mai napig nagy hatással van ez az életem minden területére. Az önkéntes alázat sokat segít a boldogságban.
Erről egy kis történet: Swami Visnu Devananda (akit Sivananda küldött a nyugatra hogy terjessze a jógát) fiatal korában került Sivanandához. Nagy hatást tett rá Sivanada előadása, amely a következő mondattal kezdődött: "Egy uncia gyakorlat százszor többet ér, mint több tonna elmélet". Ez megragadta a figyelmét és alig várta a következő előadást.
A második alkalommal viszont nagy leckét kapott. Elbújt, mert arroganciája nem engedte, hogy a mester lábát kell megcsókolnia és meg kell hajolnia előtte. Elvonult, elbújt, hogy kikerülje ezt a szertartást. Erre Sivananda meghajolt őelőtte és megcsókolta lábát. A nagy, akkor már óriási tiszteletnek örvendő orvos és swami hajlandó volt egy fiatal srác elé leborulni, ezzel tanítva neki teljes szeretetet és alázatot.
Swamiji ezután 10 évig maradt a Sivananda Ashramban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése